Önismeretünk labirintusában

Önismeretünk labirintusában

A legenda szerint amikor azt kérték Szókratésztől, hogy sűrítse egy mondatba minden tudását, bölcsességét, ő Apollón templomának feliratával válaszolt:

Ismerd meg önmagad!

Az önismeret megszerzésének útjairól és nehézségeiről azóta bár több mindent tudunk, ám közel sem teljes a tudásunk.
Egy friss meghatározás szerint az önismeret „tényleges, valódi információ, amellyel az ember rendelkezik önmagáról” (Morin & Racy, 2021). Ez alapján az önismeretünk magába foglalja az érzelmi állapotunkra, személyiségjegyeinkre, kapcsolatainkra, viselkedési mintáinkra, véleményeinkre, hiedelmeinkre, értékeinkre, szükségleteinkre, céljainkra és társadalmi identitásunkra vonatkozó tudásunkat.

Önmagunk ismerete azt jelenti, hogy világossá válik a belső világunk működése, az, hogy hogyan reagálunk a körülöttünk lévő világra és hogyan lépünk kapcsolatba másokkal.

Az önismeretünk fejlesztésével elérhetünk a megértés olyan mély szintjére, amikor képessé válunk bejósolni, hogyan fogunk teljesíteni bizonyos helyzetekben, bizonyossá válunk abban, hogy mások milyen erősségeket és gyengeségeket tulajdonítanak nekünk és megértjük, miért viszonyulnak hozzánk más emberek úgy, ahogy.

Honnan származnak azok az információk, amelyekkel gazdagítani tudjuk az önismeretünket?

Brown (1998) ötféle utat ír le ezzel kapcsolatban:

1. Információ szerzés a fizikai megjelenésünkről

Ez az információkategória tartalmazza pl. a magasságunkról, a súlyunkról és a szemszínünkről szóló tudásunkat. (Önismeret – testkép)

2. Másokkal való összehasonlítás

Ez az önismereti forrás akkor lép működésbe, amikor összevetjük magunkat másokkal és az összehasonlítások eredményeként teszünk megállapításokat magunkról. Lehet, hogy valakinél jobbak vagyunk a tájékozódási képességünk terén, másnál pedig kevésbé vagyunk elnézőek a közlekedési vétségek tekintetében. (Brown, 1998).

3. A külvilág felől kapott visszajelzések értékelése

Brown azokat a tudásokat sorolja ebbe a tükrözött értékelésnek is nevezett kategóriába, amelyek mások rólunk adott értékeléseiből fakadnak. A megnevezéssel Brown azt jelzi, hogy ezen információk által mások szemén keresztül látjuk magunkat tükröződni.
Marshall Goldsmith is ír erről a jelenségről:

„Ha meg tudunk állni, meg tudjuk hallgatni és el tudunk gondolkodni azon, hogy mások mit látnak bennünk, akkor egy nagyszerű lehetőséget használunk ki. Összehasonlíthatjuk azt az ént, akik lenni szeretnénk azzal az énnel, amelyet a külvilág felé mutatunk. Ezután tudjuk elkezdeni azokat a változtatásokat, amelyekkel a kettő közötti szakadékot meg tudjuk szüntetni.”

4. Önvizsgálat

Az önismeretnek ez a forrása gondolataink, érzéseink, motívumaink belső megfigyeléséből származik. Az önreflexió ereje nem a létében rejlik, hanem abban, hogy mit teszünk az ebből nyert tudással. Többnyire erről a kategóriáról beszélünk az önismeret növelése kapcsán, ám ez, mint látjuk, mesterséges leszűkítése a jelenségnek.
Howard Gardner, aki az intelligencia vizsgálatával foglalkozott, arra a következtetésre jutott, hogy a rendkívüli teljesítményt nyújtó egyének kiemelkednek abban, hogy milyen mértékben reflektálnak az életük eseményeire, és hogy ez a képesség, hogy távolságot teremtsünk magunktól és tapasztalatainktól, elengedhetetlen. (Extraordinary Minds, 1997).

5. Önérzékelés

A társas interakciók sikeressége szempontjából ez egy nagyon fontos önismereti kategória, ami a saját viselkedésünk megfigyelésével és vizsgálatával szerzett információkat tartalmazza.
Egyes felmérések szerint az emberek 95%-a azt mondja, jól ismeri magát.

A kutatók ezzel szemben ezt az arányt 10-15%-ra teszik és persze hajlamosabbak vagyunk az önismereti hiányosságokat másoknak tulajdonítani, és nem magunknak. Egyszerűen nehéz azt elképzelni, hogy mi saját magunkat, akivel ugye a nap 24 órájában együtt vagyunk, ne ismernénk.

Pedig, ha tovább gondoljuk, ugyan ez igaz a testi folyamatainkra is: nem tudjuk pontosan, mi történik szervezetünkben pl. egy stresszhelyzet következtében. Csak megbecsülni tudjuk.

Ám ez már annak a problémakörnek a része, hogy milyen nehézségek állnak a megfelelő önismeret kialakításának útjában.

A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy nem lehetséges teljes hozzáférés ahhoz, akik valójában vagyunk, annak ellenére, hogy ezt gondoljuk. A Princeton Egyetem pszichológusa, Emily Pronin nevet is adott a teljes önismeretbe vetett hitnek: önvizsgálati illúziónak nevezte el.

Szerinte az, ahogyan önmagunkra tekintünk, torz, de nem vesszük észre. Amikor önmagunkat vizsgáljuk, előfordulhat, hogy valójában nem önmagunkat figyeljük, hanem a magunkról-magunknak kialakított képet. Ennek eredményeként a tetteinktől elválnak a magunkról kialakított képtől. Például teljesen meg lehetünk győződve arról, hogy előítéletmentesek vagyunk, mégis belemegyünk kisebbségekkel kapcsolatos viccelődésbe.

Pronin szerint ennek az az oka, hogy mivel nem akarunk előítéletesek, önelégültek, irigyek, stb. lenni, azt feltételezzük, hogy nem is vagyunk. Másoknál észrevesszük ezek meglétét, önmagunknál kevésbé. Mivel erkölcsösek szeretnénk lenni, soha nem jut eszünkbe, hogy mi is előítéletesek vagyunk.
Bár úgy gondoljuk, hogy világosan látjuk magunkat, az önképünket befolyásolják tudattalanul zajló folyamatok.

Az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb önismereti eszköz a DISC. Itt találsz részletesebb leírást róla.    DISC e-book letöltése

Az bizonyos, hogy az önmagunk megismerése nem egyszerű, soha véget nem érő folyamat.

Mindemellett be tudunk azonosítani legalább 7 tényezőt a fentieken túl is, ami megnehezítheti a pontos, tárgyszerű önismeret kialakulását:

1. Az önismeret bővítéséhez időre van szükség

Nem várhatod el, hogy jobban megismerd magad, ha soha nem szánsz rá időt. Az önmegfigyelés csendet, befelé fordulást igényel, amire a mai világban kevésbé van lehetőség. Nem csak a külső csendre, hanem a belső csendre sem fordítunk elég időt. Érdemes rendszeresen visszavonulni mind az online, mind az offline világtól és csak önmagunkra, befelé figyelni egy kis időt.

2. Sok minden, amit teszünk, nem tudatos.

Ennek egyik oka, hogy az agy számára szinte teljesíthetetlen kihívás, hogy érzéseink, szándékaink és viselkedésünk minden egyes pillanatában tudatos maradjon. Sokkal könnyebb „robot üzemmódba” kapcsolni. Így ezt is tesszük. Így éljük le kb. életünk felét.

3. Kevés a környezetünkben az olyan ember, aki valóban ismer minket

Különösen az online világban nehéz lehet olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyekben nyíltan meg merjük osztani reményeinket, álmainkat, gyengeségeinket és bánatainkat.

4. Ösztönösen az aktuális énképnek megfelelő információkat részesítjük előnyben.

Azokat a jelzéseket, megerősítéseket keressük, amelyek beleillenek a magunkról kialakított képbe. Még akkor is, ha az sok negatív elemet tartalmaz, mivel ez még mindig kényelmesebb, mint a meglévő énkép fellazulása. Az önismeret bővítéséhez vezető impulzusok hordozhatnak magukban az énképünkkel kapcsolatos kockázatot, ezért is igyekszünk kerülni ezeket a helyzeteket.

Egyikünk sem szeret olyan dolgokat felfedezni magáról, amely nem működik, azonban a hibáink és gyengeségeink túldramatizálása is visszatart minket a valódi önismerettől, és valójában tagadást és önhibáztatást táplál. Fontos, hogy felismerjük a kudarcainkban rejlő lehetőségeket is.

Tudattalanunk is rejthet magában olyan vágyakat és érzéseket, amelyek gyakran megkérdőjelezik az önmagunkról alkotott elképzelést. Ha túl alaposan megvizsgáljuk, akár önreflexió, befelé figyelés vagy akár egy terápiás folyamat révén, rájöhetünk, hogy olyan kapcsolatokban élünk vagy olyan munkát végzünk, amelyek nem megfelelőek számunkra.

Alapvetően ellenállunk annak, hogy túl sokat tudjunk meg magunkról, mert ez megtörheti a rövid távú békénket saját magunkkal.
Azt is tisztázni érdemes, hogy az önismeret nem csak arról szól, hogy megbékéljünk a gyengeségeinkkel, hanem arról is, hogy láthatóvá váljanak az erősségeink és hogy mi működik jól. Ez teremt arra lehetőséget, hogy tudatosan, jól és gyakrabban használjuk ez utóbbiakat.

5. Társadalmi, kulturális közeg kisebb értéket tulajdonít az önismeretnek

Jelenlegi társadalmi közegben nagyobb figyelmet és értéket tulajdonítunk a külsődleges sikernek és az előre lépésnek, mint az önvizsgálatnak. Azt sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a valódi, tartós siker alapja az önvizsgálat. Ha ez nincs meg, végül ürességet, kiégést tapasztalunk a magas teljesítményünk ellenére is.

6. Gondolatainkkal azonosítjuk magunkat

A racionális gondolkodás, a baltekés működés oly sok helyzetben kerül előtérbe, hogy hajlamosak vagyunk magunkat kizárólag a gondolkodásmódunk alapján vizsgálni. De természetesen nem csak a gondolataink vagyunk. Fontos, hogy képesek legyünk magunkat az elménk, testünk és érzéseink bonyolult összességeként tekinteni.
A másokkal való kommunikációnkra is negatív hatással van, ha a gondolatainkkal azonosítjuk önmagunkat, hisz ez megnehezíti a saját nézőpontból való kimozdulást, a másik véleményére való odafigyelést.

7. Megtévesztenek minket az érzéseink

Amellett, hogy túl sok figyelmet fordítunk a gondolatainkra, ezt tesszük érzéseinkkel is. (Hacsak nem tagadjuk őket…)
Azonban az érzéseink és gondolataink is csak egy-egy szeletét jelentik önismeretünknek, de nem adják ki teljes képet.

Ha fejleszteni kívánjuk önismeretünket, sokkal jobban érdemes arra figyelnünk, hogy a helyzetértékeléseink közül hányat torzít el aktuális érzelmi állapotunk.

Az önismeret fejlesztése nem kell, hogy luxus legyen, szánjunk rá időt, tegyük az önreflexiót és más önismereti utakat a mindennapjaink részévé.

Mit kapunk cserébe?

1. Jobban meg fogod érteni magad
2. Tisztában leszel erősségeiddel és nem-erősségeiddel
3. Jobb, számodra megfelelőbb döntéseket fogsz hozni
4. Nagyobb önbizalmad lesz – ennek eredményeként erősödik asszertivitásod
5. Képes leszel több szemszögből is megérteni helyzeteket
6. Harmonikusabb kapcsolatokat tudsz kialakítani, képessé válsz az esetleges konfliktusok felvállalására és azok konstruktív kezelésére
7. Eredményesebb leszel érzelmeid felismerésében és szabályozásában
8. Kevesebb lesz a stressz az életedben.

Warren Bennis menedzsment tanácsadó úgy fogalmaz: az önismerettel a célunk az, hogy „mélyebben megértsük magunkat, amely aztán kifelé fordul, nem pedig befelé, és mások jobb megértését eredményezi. . . .”

Önmagunk és saját motivációink megértése segíthet jobban értékelni azokat a kihívásokat, amelyekkel másoknak szembe kell nézniük. Az ebből eredő empátiánk meg könnyíteni a harmonikusabb, konfliktusmentesebb kapcsolatok kialakítását.

Ez tehát a végső cél az önmagunk megismerésével: befelé tekintünk, hogy aztán tisztábban, türelmesebben és nagyobb együttérzéssel tekinthessünk kifelé.