Mindig érdemes asszertívnek lenni?

Tényleg mindig legyünk asszertívek?

A kérdés, néha komoly kétségek jelzőjeként merül fel, amikor a témával foglalkozunk. A válaszolók többségének az a véleménye, hogy ez attól függ, kivel állnak épp szemben, ki a kommunikációs partner.
Később majd látjuk, van ebben némi igazság, ugyanakkor ezek a válaszok hibásan, többnyire az érdekérvényesítés szándékára szűkítik le az asszertivitás szerepét és a tudatos döntés helyett reaktív hozzáállásról tanúskodnak.

Mi a helyzet valójában?

Asszertivitásról beszélve 2 dologról van szó

Egyrészt egyfajta gondolkodásmódról, hozzáállásról önmagunkkal és másokkal kapcsolatban, ami méltányos, nyílt, együttműködő kapcsolatokra való törekvésben, a másik fél partnerként való kezelésében mutatkozik meg.

Mindennek az alapját egy reális önbizalom és külvilágba vetett hit adja.

Másrészt az asszertivitás egy kommunikációs mód, amelynek két fő jellemzője a saját érzések, gondolatok nyílt kifejezése és a másik fél partnerként való kezelése. Az így kommunikáló személyek nyitottak mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésre, igyekeznek úgy kiállni a saját céljaik mellett, hogy azzal a partnert ne bántsák meg.

Számos technika segíti azt, hogy a méltányosan, megabiztosan kommunikálók egyértelműen és tiszteletteljesen fejezzék ki vágyaikat, szükségleteiket, határaikat mások felé.

Az asszertív viselkedéssel azt jelezzük, hogy tiszteljük önmagunkat, így hajlandók vagyunk kiállni az érdekeinkért és azt is, hogy tisztában vagyunk mások jogaival, és készek vagyunk a konfliktusok közös megoldásán dolgozni.

Ha nem asszertívan, akkor nyíltan agresszíven, alárendelődően vagy rejtett agresszív módon viselkedünk.

Akinek nyíltan agresszív a kommunikációs stílusa, az kizárólag a saját céljait tartja szem előtt, nincs tekintettel a partnerére.

Akik többnyire alárendelődők, szubmisszívek, ők nem képviselik a saját véleményüket, kerülik a konfliktusokat és hagyják, hogy mások szándékai alapján történjenek a dolgok.

A rejtett agresszív reakció, hétköznapi nevén manipuláció, számtalan módon megnyilvánulhat, lényege, hogy az illető a dühöt, a negatív érzéseket sokkal rejtettebb módon fejezi ki. Itt is megfigyelhető egy erős törekvés a saját cél elérésére, ám ez nem nyíltan történik.

Jó hír az érintetteknek, hogy akár a hozzáállásunkat, akár a kommunikációnkat fejlesztjük az asszertivitás tekintetében, az jótékony hatással lesz a másik területre is!

Ha erősítjük az önbizalmunkat, hamarosan bátrabbá válunk a véleményünk kifejtésében is és ha elsajátítunk megfelelő kommunikációs technikákat, ezek alkalmazása révén megélt sikerélmények előbb-utóbb a magabiztosságunk izmosodásához vezetnek.

Ha megértjük, hogyan tudunk határozottak lenni és tudatában vagyunk saját prioritásainknak, akkor lehetőségünk nyílik a viselkedésünkkel kapcsolatban a választásra. Az asszertivitás egyik fontos összetevője a tudatosság, a döntés azzal kapcsolatban, hogyan fogok reagálni a másik félre, felelősen, tudatában ennek következményeinek.
Az asszertivitást általában a kommunikáció egyik legértékesebb eszközének tekintik, de egyetlen kommunikációs technika sem működik minden helyzetben.
Vannak olyan körülmények, amikor nem ez a legeredményesebb viselkedési mód:

1. A másik személy nincs megfelelő érzelmi állapotban az asszertív kommunikáció kezelésére.

Ezekben a helyzetekben nem fog minket meghallgatni, mert a feldúlt érzelmi állapot nem engedi, hogy jól figyeljen rád, miközben ráadásul olyan véleményt osztasz meg vele, nézőpontot mondasz ki, amely ellentétes az ő meglévő álláspontjával.
Itt hasznosabbnak bizonyul időt adni számára arra, hogy érzelmileg stabilizálódjon, majd közösen, kérdésekkel feltárni a helyzetet, ami elvezethet ahhoz, hogy megérti az asszertív hozzáállásodat, hogy azt szeretnéd, hogy lássa, hogy ti ketten nem vagytok ugyanazon az oldalon – és hogy ez így számodra teljesen rendben van.

2. A másik személy szinte biztos, hogy negatívan, védekezőn vagy éppen támadó módon reagál.

Ha olyasvalakiről van szó, aki eddig tartósan képtelen volt értékelni a te nézőpontodat, amely jelentősen eltér az övétől, akkor hiábavaló az asszertív megoldás, sőt, még inkább erősítheti a szembenállást.
Az ilyen helyzetekben (legalábbis átmenetileg) érdemes visszavonulni és inkább magunkra összpontosítani. Valószínűleg megvan a saját okuk arra, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy gondolkodnak. És amíg nem tudod megmutatni, hogy az ő nézőpontjuknak mi az értéke számodra, addig ez aligha fog változni. A te nézőpontod ugyanúgy elfogadhatatlan számukra, hisz veszélyezteti azt, ami számukra kulcsfontosságú.
Ilyenkor hasznos elgondolkodni azon, hogy vajon valóban értjük-e, mi áll a másik fél gondolkodásának középpontjában, mi az, ami igazán érzékenyen érinti őket?

A hajlandóságod és képességed, hogy pozitívan értékeld a tiédtől eltérő nézőpontokat, lehetőséget kínálhat arra, hogy kapcsolatot alakíts ki olyan személlyel is, aki egyébként távol tartaná magát tőled, mert úgy érzi, hogy nem érted meg. Ez a hatékony kommunikáció szempontjából elengedhetetlen.
Ezekben a szituációkban tehát arról van szó, hogy időlegesen visszavonulunk, hogy időt adjunk magunknak és a másik félnek, hogy rendezzük gondolatainkat és érzéseinket, hogy aztán kialakulhasson egy konstruktívabb beszélgetés.

Az asszertivitás elsajátítása azt jelenti, hogy tudatosan és rugalmasan döntünk viselkedésmódok között.

Ezekben a döntési helyzetekben segít nekünk, ha tudatában vagyunk az asszertivitás alábbi 7 előnyének:

1. Eredményesebb, lényegre törőbb információ átadás

Az asszertivitás nyílt kifejezésmódot jelent, ami megköveteli a gondolatok, érzések és szükségletek közvetlen, érthető, tömör kifejezésmódját, miközben tiszteletben tartja a másikat és gyakorolja az empátiát. Ezek a technikák teljességgel hozzájárulnak az üzenetek hatékony befogadásához.

2. Kiegyensúlyozottabb, harmonikusabbak kapcsolatok

A hitelesség, a kölcsönös tisztelet és az őszinte támogatás az egészséges, tápláló kapcsolatok alapjai. A jellemzően asszertív emberek nemcsak azt tudják, hogyan alapozzák meg a bizalmat, hogyan építsenek ki erős kapcsolatokat, hanem azt is, hogyan értékeljék a meglévőket. Ebbe az is beletartozik, hogy eldönthetjük, hogy mely kapcsolatok segítik elő az egyéni és kapcsolati jólétünket és melyek mérgezőek, amelyeket érdemes inkább megszakítani.

3. Erősebb önbecsülés, önbizalom

Asszertív egyénként tudod, hogy mi az értéked, hogy fontos vagy. A véleményed, céljaid, szükségleteid és érzelmeid ugyanolyan lényegesek, mint bárki másé, így egyenlő bánásmódot és esélyeket érdemelsz. Ha ismered az erősségeidet, ésszerűen meg tudod becsülni, mire vagy képes, így meg tudod tervezni hogyan érheted el azt, amit szeretnél. A megtapasztalt sikerek megkönnyítik számodra, hogy továbbra is reális célokat kövess, amelyek fontosak számodra, és az önbizalmad is meglesz ezek eléréséhez.

4. Érzelmeink pontosabb beazonosítása és kifejezése

Amikor elnyomod az érzelmeidet és vágyaidat, elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Ha következetesen figyelsz érzéseidre és a mögöttük rejlő szükségletekre, tudatosítod, mire vágysz, akkor sokkal jobban megérted önmagadat. Az érzelemink beazonosításának képessége az érzelmek kezelésének első lépése. Ha az asszertivitást választod, akkor ezt gyakorlod és építed be az életedbe.

5. A határaink hatékonyabb megvonása és fenntartása

Az egyértelmű személyes határok felállítása kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a kapcsolatok kölcsönösen tiszteletteljesek, támogatók legyenek. Könnyű passzívnak lenni és feláldozni a szükségleteinket másokért, azonban fel kell mérni, hogy mikor és hol kell meghúzni a határt. Ahogy fejlődsz az asszertivitásodban, egyre biztosabban fogod érezni, hogy mikor kell nemet mondani, mi az, amit elvársz és mi az, ami nem elfogadható számodra egy kapcsolatban és ezzel egyidőben meg tudsz szabadulni jó néhány belső konfliktustól is.

6. Javuló időmenedzsment

Az asszertív emberek tudatosak céljaik tekintetében és ennek megfelelően el tudják dönteni, mi segíti és mi nehezíti őket a cél elérésében. Felmérhetik az egyes választások költségeit és előnyeit is, és meghatározhatják, hogy mely tevékenységeket kell beilleszteni a mindennapjaikba. Ezek ismeretében és az asszertív kommunikáció technikáinak birtokában ezt megfelelően tudják képviselni, így több időt tudnak teremteni azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak számukra.

7. Javuló mentális egészségi állapot

Ezt több tényező is segíti. Egyrészt a személyes és szakmai érdekek és felelősségek egyensúlyának megteremtése könnyebb az asszertív gondolkodású emberek számára. Megértik, hogy erőforrásaik végesek, hogy folyamatosan gondoskodniuk kell azok feltöltéséről, karbantartásáról és ennek megfelelően rangsorolhatják igényeiket. Másrészt az asszertív személyes kapcsolatok kevesebb destruktív konfliktus lehetőségét hordozzák, ami a stressz csökkenésével is jár. Harmadrészt az érzelmek kezelésében való fejlődés szintén a belső, tartós feszültségek csökkenésével is járnak. Ezek mind hozzájárulnak a mentális egészségünk karbantartásához.

Az asszertivitás legnagyobb előnye a saját életünk irányításának érzése. Az esélyeid arra, hogy elérd, amit szeretnél, jelentősen javul, ha tudatod másokkal, hogy mit akarsz, mire van szükséged és hogyan érzed magad.

Természetesen az asszertivitás nem mindig garantálja, hogy megkapod, amire szükséged van, de az esetek többségében még mindig ez a legmegfelelőbb és legelőnyösebb választás.