Jól ismerem-e önmagam? Az elégtelen önismeret 7 jele.

Gnothi szeauthon

Ismerd meg önmagad, állt a delphoi templom bejárata fölött.

Ebből is jól látszik, az önismerettel való foglalkozás elég régre nyúlik vissza. Az önismeret szót olvashatjuk, hallhatjuk és használjuk is számtalanszor, napjainkban divatos témává vált.

Terápiában, coaching folyamatokban, tréningeken sok-sok kliens csiszolgatja önmagáról való ismereteit.

Jól ismerem magam.

Nem látja reálisan magát…

Mi áll ezek mögött a mondatok mögött? Mi alapján állíthatjuk magunkról, hogy jó az önismeretünk?

A minap egy vezetői coachingban tette fel magának a következő kérdést a coachee: Vajon honnan tudhatom, hogy jól látom-e magam? Hogy amiben most biztos vagyok, az valóban úgy is van?

Nincsenek rá mérőszámok, nincs olyan, hogy 78%-ban jó az önismerete, vagy hogy az elmúlt egy évben 15 egységgel javított rajta.

Mérőszámok nincsenek, de vannak olyan jelek, amelyek iránymutatók lehetnek abban, hogy jól ismered-e magad vagy sem.

Az ön-elfogadás, önértékelés az egyik jele annak, hogy jó az önismereted.

Ezt a környezetünk nem könnyíti meg, hiszen a körülöttünk lévő emberek születésünk pillanatától értelmezik megnyilvánulásainkat.

Más szavakkal, értelmet adnak arra, hogy kik vagyunk és mit, hogyan teszünk.

Ez az értelmezés szinte soha nem pontos.

Inkább arról szól, aki értelmez minket, mint rólunk.

Az önismeret folyamata azzal indul el, hogy elválasztjuk magunkat attól, ahogyan mások látnak.

Tehát, honnan tudhatjuk, hogy még jócskán csiszolandó az önmagunkról alkotott képünk?

Az elégtelen önismeret jelei lehetnek

Összehasonlítás másokkal

Ha folyamatosan másokhoz hasonlítgatod magad, akkor nem kapsz jó választ arra, hogy ki vagy és mire vagy képes. A sokféle összevetés eredményei ellentmondásosak is lehetnek. Másrészt nem lehet valami csak azért helyes, mert valaki így, vagy úgy csinálta.

Az összehasonlítás egy csapda helyzet.

Frusztrációhoz vagy hamis önerősítéshez vezethet (például azért látja a dolgot valaki másként, mert nincs olyan okos, mint én…).

Saját döntések állandó megkérdőjelezése

Ez egy másik tipikus jele az önismeret hiányának.

Folyamatosan kétségbe vonod az általad hozott döntéseket.

Nem számít, hogy fontos, vagy nem fontos döntések, te mindig kételkedsz azok helyességében. És gyakran, végül úgy módosítod azokat, ahogy valójában nem akartad.

„Igen”-t vagy „nem”-et mondasz, mert úgy érzed, hogy bizonyos körülmények vagy egy másik személy miatt ezt kell tenned.

Például nemet mondasz, mert félsz attól, hogy túlságosan meggondolatlan voltál, és igent, hogy igazodj a többséghez.

Vagy nem hallgatsz a szívedre, eszedre vagy a tapasztalataidra, mielőtt „igen” vagy „nem” választ adsz, majd később ezt bánod meg.

Magasabb státuszú személyek jóváhagyásának keresése

Azokat az embereket, akik nem ismerik jól magukat, lenyűgözik a „fontos, tekintélyes” személyek.

Valójában nem értékelik ezeket az embereket, hanem inkább fontosnak tartják őket, és jóváhagyást kérnek, függetlenül attól, milyen értékeket képviselnek.

A tekintély személyek jóváhagyásának megszerzése eltünteti a bizonytalanságot, amelyet önmagunk nem elég jó ismerete okoz.

A kritika és a viccek mélyen érintenek

Mivel nincsenek, vagy nem biztosak a saját magunkkal kapcsolatos mércéink, így túl nagy jelentőséget tulajdonítunk mások véleményének. Ha ez egyezik a mienkkel, az megnyugtató, ha kritikus vagy elutasító, akkor összeomlik, elbizonytalanodik.

Természetesen mindannyian azt akarjuk, hogy mások elfogadjanak és elismerjenek bennünket, de ez nem járhat önazonosságunk feladásával.

Ha hibát követ el, akkor az maga a tragédia

Ha nem ismered jól magad, hajlamos lehetsz nagyon szigorúan megítélni magad.

Az önismeret segít önmagunk megértésében is, és amikor megérted magad, ez objektívebb látásmódhoz vezet.

Nem csak az eredményeket látod, hanem az utat is, az okokat és következményeket is.

Így, ha hibát követsz el, könnyebben megbocsátasz magadnak, mert megérted, hogy ez egy tanulási tapasztalat.

Ha nem ismered magad, akkor a hibázás fenyegető, félelmetes, az elutasítást, megsemmisülést vetíti elő.

Impulzív reagálás a konfliktusokra

Azokat az embereket, akik ismerik magukat, kevésbé vonzza a konfliktus.

Tudják, hogy korlátozott mennyiségű érzelmi energiájuk van, és nem engedhetik meg maguknak, hogy felesleges dolgokra pazarolják.

Az ellenkezője történik azokkal az emberekkel, akik nem ismerik magukat: konfliktusokat keresnek arra, hogy megerősítsék magukat, hogy győzelmeket arassanak mások felett és hiányosak konfliktuskezelési módszereik.

A jó önismeret egyik jele az önkontroll.

Ha ismered magad, tudod, hogyan kell kezelni az érzelmeidet, és ritkábban reagálsz csak indulatból.

Ha nem ismered jól magad, akkor túlreagálsz még egyszerű, jelentéktelen helyzeteket is, mert fenyegetőnek érzed.

Mindig, mindenki szembejön az autópályán…

Gondolsz valamit magadról helyzetekben, látod valahogy saját magad és folyamatosan azzal szembesülsz, hogy másoknak erről szöges ellentétben van a véleménye.

Ilyenkor az önismeret hiányos emberek megsértődnek, vagy lekicsinylően nyilatkoznak mások véleményéről.

Akik viszont szeretnék csiszolni az önmagukról alkotott képet, ezt jó lehetőségnek látják és rákérdeznek az okokra.

Az is lehet, hogy valamit nagyon nem látnak a többiek, de az is, hogy neked vannak vakfoltjaid saját magaddal kapcsolatban. 

Az önismeret egy folyamat, amely egész életünkön át tart.

Minden erőfeszítés, amit rá fordítunk, megéri, mert ennek során magasabb szintű tudatosságot, függetlenséget, magabiztosságot, asszertivitást érhetünk el.